A zenei alap egy dal felvétele szólóének nélkül: csak a zene marad meg, néha vokálokkal együtt. Zenei alapra énekelnek karaokén, koncerteken és próbákon. Röviden egyszerűen „alapnak” hívják, Kelet-Európa több országában pedig „mínuszként” ismerik, míg a teljes, énekes felvétel a „plusz”.
A zenei szakzsargon tele van sajátos szavakkal és kifejezésekkel. Némelyikük, például a „meleg csöves hang” vagy a „gázsi” (a zenész fellépti díja), már a zenétől távol álló emberek hétköznapi beszédébe is beépült, mások viszont még csak most készülnek a szókincs részévé válni, és magyarázatra szorulnak. A karaoke rajongói jól ismerik a „karaokealap” vagy „zenei alap” kifejezést. Nézzük meg részletesen, miféle állat ez, és hogyan lehet megszelídíteni.
Alap és teljes playback: mi a különbség?
Az „alap” (mínusz) a hang nélküli instrumentális sáv, amelyre élő énekes énekel. A „plusz” a teljes felvétel, énekkel együtt. Ha egy előadó teljes felvételre lép fel, és csak tátog, az a playback. A „mínusz” elnevezés onnan ered, hogy a hangot mintegy kivonták a felvételből.
Zene ének nélkül
Hogy mikor jelent meg az első zenei alap, nem tudni biztosan. Már az 1920-as és 30-as években adtak ki lemezeket népszerű dalok dallamaival, énekfelvétel nélkül. Ezeket otthoni, családi éneklésre szánták. A televízió fejlődésével a zenei alapok a zenés műsorokba vándoroltak. Erről részletesen írtunk „A karaoke evolúciója” című cikkben. A 60-as években az amerikai televízió sugározta a Sing Along with Mitch című műsort, amely a zenét a képernyő alján megjelenő dalszöveggel kombinálta, hogy a nézők nézés közben együtt énekelhessenek.
A zenei alapokra nagy igény mutatkozott azoknál az előadóknál, akik bármilyen helyszínen és körülmények között tökéletes előadásra törekedtek, a véletlenektől függetlenül. Az érme másik oldala a „plusz” felvételek megjelenése volt – az énekkel együtt rögzített sávoké –, amelyekre az előadó a színpadon csak tátog. Míg az alapra éneklést a közönség normálisan fogadta, a „plusz” máig heves vitákat vált ki.
Egyrészt a playback (vagy ahogy a köznyelv mondja: a tátogás) érezhetően megkönnyítette azoknak az előadóknak az életét, akik sokat mozognak és táncolnak a színpadon; másrészt nem tűnik egészen tisztességesnek, hiszen a közönség élő előadásért fizetett, nem pedig azért, hogy egy albumfelvételt hallgasson, még ha erős koncerttechnikán szól is. A karaoke megjelenésével a zenei alap új életre kelt. Az alap és a képernyőn futó dalszöveg mintha csak arra várt volna, hogy valakinek eszébe jusson egyesíteni őket.
Olvasd el ezt is: Mi az a karaoke?
Zenei alapok és karaoke
Minél összetettebbek lettek a karaokerendszerek, annál jobb lett a karaokedalok minősége. A legelső zenei alapok népszerű dalok szintetizált feldolgozásai voltak. Idővel a MIDI-formátumban kódolt egyszerű alapokat professzionális zenészek által felvett, profi hangszerelésű stúdiófelvételek, valamint a jogtulajdonosoktól származó licencelt eredeti sávok váltották fel. Lényegében teljesen eltűnt a különbség az előadó albumán szóló zene és a karaokerendszer zenei alapja között.
A karaokegyártók általában saját fájlformátumot fejlesztenek. Ez lehetővé teszi, hogy elérjék a kívánt sávminőséget és hangmagasság-moduláló képességet, ráadásul megakadályozza a daladatbázisok ellopását és továbbértékesítését – a fájl visszafejtése egyszerűen nem éri meg a fáradságot.
Miből áll egy karaokeszám?
Egy karaokeszám részei:
- zenei alap (mp3, ogg, wav, aac és más audioformátumok)
- szinkronizált dalszöveg (txt, midi, xml stb.)
Elterjedt karaoke-fájlformátumok
Az elterjedt karaoke-fájlformátumok:
- MIDI. A dallam leírását (amelyet aztán egy szintetizátor szólaltat meg) és az időzítéshez kötött dalszöveget tartalmazza. Az ilyen dalok minősége azonban nagyon erősen függ attól a szintetizátortól, amely ténylegesen előállítja a hangot.
- CD+G (MP3+G). Ez a formátum nyugaton népszerű. Eredetileg a CD+G-t CD-lemezeken használták, ahol a képernyőn megjelenő szöveget mindössze 16 színből álló, nagyon alacsony felbontású rasztergrafika rajzolta ki. Az MP3+G modern megvalósításai jobb minőségűek, de még mindig sok korláttal rendelkeznek.
- KFN. Ez a formátum Európában vált igazán népszerűvé. Nem utolsósorban azért, mert számos külső PC-s alkalmazás „megtanulta” lejátszani.
A Studio Evolution EK2 formátuma
A Studio Evolution saját EK2 fájlformátumot használ, amelyet kifejezetten az Evolution karaokerendszerekhez fejlesztettek ki. Ez az egyik legfejlettebb jelenleg elérhető formátum, amely a következőket tartalmazza:
- Eredeti, stúdióminőségű zenei alap.
- Nemcsak időben szinkronizált dalszöveg, hanem a hangmagasság jelölésével is, ami lehetővé teszi az éneklés valós idejű pontozását.
- Külön sávok LiveFX effektekkel.
- Külön sáv az énekszólamhoz.
Zenei alapok vokálokkal
Karaokénál a szólóének nélküli alapot néha vokálokkal egészítik ki. Ez igazi koncertléptéket ad az előadásnak. Az előadó mellett a háttérben több hang vagy akár egy egész stadion is lelkesen bekapcsolódhat a refrénbe. Korábban ilyen hangzást csak egy felső kategóriás karaokeklubban lehetett elérni, vokalistákkal, zenészekkel és profi hangmérnökkel. Most a modern Studio Evolution zenei alapoknak és a LiveFX-nek köszönhetően a koncertshow egyenesen a nappalidban szólal meg.
Olvasd el ezt is: A Studio Evolution dalkatalógusa