A karaoke már régóta globális jelenség, és szinte a világ minden országát meghódította, de talán sehol sem olyan elterjedt, mint a szülőhazájában, Ázsiában. A karaokebárokbanüzleteket kötnek, randevúkat beszélnek meg, levezetik a stresszt, egyes helyeken pedig könnyen előkerül a kés, ha Sinatrát mersz énekelni. Ezekről és más érdekességekről olvashatsz cikkünkben.
A karaoke 1971-ben született Japánban. Daisuke Inoue, aki zenészként dolgozott az úgynevezett „énekes kávézókban”, ahová az emberek inni és élő zenére énekelni jártak, kitalálta, hogy készít egy gépet, amelybe a vendégek pénzt dobhatnak be, és énekelhetnek, amíg a zenészek pihennek.
A Time magazin Inouét a 20. század egyik legbefolyásosabb ázsiai személyiségének választotta. A karaoke feltalálója 2004-ben még az Ig Nobel-békedíjat is megkapta, „amiért egy teljesen új módszert talált ki arra, hogy az emberek megtanulják elviselni egymást”. Ezt a paródiadíjat általában szokatlan, de hasznos találmányokért ítélik oda.
A 80-as évek végéig minden jelentős, karaokéval kapcsolatos találmány először Japánban jelent meg. Az első tévéhez csatlakoztatható otthoni karaokekonzol, az első karaoketaxi, az első karaokebox – a karaokeklubok mai VIP-szobáinak elődje. Japánból a karaoke először Ázsiában, majd a világ többi részén terjedt el. Ma Japán a karaokekultúra elismert központja több mint 135 000 karaokeklubbal, amelyek közül némelyik 7-8 emeletes.
Olvasd el ezt is: Mi az a karaokebár?
A japánok talán az egyetlenek, akik egyedül is elmennek karaokézni. Sokaknak ez jó módszer a munka utáni stressz levezetésére, de gyakran a magányos klublátogatás egy közelgő céges buli főpróbája. Egy japán sokáig és szorgalmasan gyakorolja ugyanazt a dalt, tökéletesre csiszolva az előadást, hogy ne égesse le magát a kollégák és a főnök előtt.
A japán főnökök is sok időt töltenek énekórákkal, hogy lenyűgözzék az ügyfeleket és az üzleti partnereket. Még profi énekeseket is felfogadnak, hogy fejlesszék az előadásukat. És működik! Csak a hangmérnökök tudják, hány üzlet köttetik meg esténként a japán karaokeklubokban.
Egyes becslések szerint Japánban naponta nagyjából 16,5 millió alkalommal énekel valaki karaokét. A karaoke annyira népszerű, hogy a japánok egy új ismeretség után gyakran udvariasan megkérdezik, mi a másik kedvenc dala. Ha viszont lány vagy, ne fogadd el rögtön egy új ismerős meghívását, hogy a randevút egy karaokebárban folytassátok. A japánoknál a kettesben töltött karaoke egy privát szobában néha többet jelent puszta közös éneklésnél.
A Fülöp-szigeteken, ahol a karaokekultúra szinte ugyanolyan mélyen gyökerezik, mint Japánban, Frank Sinatra „My Way” című dalát betiltották, mert gyűlöletet szít az előadói iránt. Komolyan: ennek a klasszikusnak az eléneklése egy Fülöp-szigeteki bárban nemegyszer késeléssel és halállal végződik. Talán mert túl gyakran énekelték.
Kína tartja a leghosszabb karaokeszeánsz rekordját. 456 óra, két perc és öt másodperc volt. Ez nem kevesebb, mint 19 nap! Ezalatt a hely vendégei 6281 dalt adtak elő.
Egy kínai karaokéban énekelni nem gyenge idegzetűeknek való. Egy átlagos alkalom körülbelül 4 óráig tart, és mindez bőséges alkoholfogyasztás mellett zajlik. Rövid szeánszok csak a bevásárlóközpontok karaokefülkéiben léteznek.
A Mini KTV karaokekioszkok szó szerint elárasztották a kínai bevásárlóközpontokat. Országszerte több mint 20 000 működik belőlük. Általában arra használják őket, hogy a vásárlás közben megpihenjenek, és elénekeljenek egy-két dalt, de egyes kioszkokban egy egész albumot is fel lehet venni, és elküldeni magadnak e-mailben vagy megosztani a barátokkal egy üzenetküldőben.
Olvasd el ezt is: A világ legnépszerűbb karaokedalai